2010. július 27. - Varga Tamás & Toni Torres
Nem vagyunk gazdasági szakemberek. Így nem meglepő, nem értünk a sportközgazdasági kérdésekhez sem. Egyszerű szurkolók vagyunk, azonban véleményünk van. Először is jöjjön maga a hír, ami a klub aktuális financiális helyzetét meglehetősen rossz helyzetben tálalja, majd két különböző álláspont a hír tartalmáról és a hozzá kapcsolódó két személyről, vezetőségről: Rosellről és Laportáról.
A hír: A mai napon tartott sajtótájékoztató keretében Javier Faus Barcelona-alelnök beszélt a Klub jelenlegi gazdasági helyzetéről, melyet a Doleitte nemzetközi könyvvizsgáló által készített jelentés alapján tárt a nyilvánosság elé. Ennek keretében Faus elmondta, hogy a 2009/10-es idényt az FC Barcelona 77,1 millió eurós hiánnyal zárta. Ezek az eredmények szöges ellentétben állnak az előző vezetés által elmondottakkal. Június 30-án az előző elnökség azt közölte a sociókkal, és a Klubbal szimpatizálókkal, hogy nettó 11 millió eurós pozitívumban van a Klub mérlege: a 445,5 euró jövedelemmel szemben 428,7 millió eurós kiadások, költségek állnak.
Ezekkel az adatokkal szemben Faus a keddi tájékoztatón homlokegyenest ellentétes adatokat közölt a sajtón keresztül a szurkolókkal. Ezzel ellentétben a jövedelmek, bevételek 408,9 millió eurót tesznek ki, míg a kiadások 477,9 milliót, azaz a nettó hiány 69 millió €. Ehhez adódik még 11,1 millió eurós pénzügyi kiadások, ill. 3 millió euró nagyságrendű adó, ami együttesen 77,1 millió eurót tesznek ki. Számszerűleg ez a hiány meghaladja a 2003-as negatívum mértékét, amikor Laportáék átvették az irányítást Gasparttól. A gazdasági ügyekért felelős alelnök a két adat közti kiemelkedő nagyságú különbséggel kapcsolatban további részletekről is beszélt. A Doleitte szerint a hiány nagyobbik részét a „Sogecable” vállalattal (informatikával, telekommunikációval foglalkoznak) kötött előnytelen szerződés generálta, ami kb. 37,8 millió eurós nagyságrendet képvisel. Emellett közel 15 millió eurós kiadást jelent egy ingatlan-ügylet, amely a San Joan Despí földterület értékesítéséből keletkezett. Az FC Barcelona nettó adóssága 2009 júniusáig 329 millió euro volt, ami az idei év nyaráig 442 millióra emelkedett. Faus a sajtótájékoztató végén kiemelte, hogy az új vezetés legfőbb feladata a gazdasági egyensúly helyreállítása mellett megőrizni a sportszakmai sikereket.
Kommentár 1. - Köszönjük, Laporta!
Amennyiben Faus szavai igazak, és a Klub az elmúlt két esztendőben soha nem látott adósságokba verte az FC Barcelonát, akkor Laportának és Txiki Beguiristáinnak vállalnia kell a következményeket. A magam részéről, minden valóságalapot bíró nyilatkozatnak tartom az alelnök szavait. Nem látom értelmét annak, hogy „koholt vádakkal” aláássa az FC Barcelona gazdasági és pozitív megítélésbeli alapjait. Egyszerűen ez a dolog nem állhat sem Rosell-nek, sem Fausnak az érdekében. Rosell-nek nem Laportával kell már hadakoznia, hanem a Klubot kell vezetnie. Ezt is próbálja tenni, de a körülmények messze nem ideálisak. Ha az idézett számadatok valósak – miért ne lennének azok -, akkor jó nagy slamasztikában vagyunk. Aminek az alapjainak egy részét a szerződésekben, másik felét pedig a „megalapozott”, sportszakmailag alátámasztott igazolásokban kell keresni. Hleb, Cáceres, Keirrison, Henrique, Csihrinszkij – usque 100 millió eurót adtunk ki értük, s fizettük hosszabb-rövidebb ideig a bérüket úgy, hogy még kiegészítő embereknek sem tekinteném őket. Keirrison és Henrique pl. egy minutumot sem játszott a Barçában, Csihrinszkij is csupán pillanatokat kapott. Még az uruguayi védő, ill. a belorusz középpályás voltak azok, akik szóhoz jutottak, de gyökeret verni nem tudtak. Akkor vajon milyen célból érkeztek ők a Klubhoz? Vajon Pep Guardiola kérésére jöttek ők ide, ebben mindannyian maximálisan biztosak vagyunk? Vagy egyéb „machinációk”, egyéni érdekek vezérelték az ő leigazolásukat?
Vegyük példának okáért Keirrisont. Fizettünk érte 16 millió eurót. Az ár kimondottan irreális, szakmailag megalapozatlan. Egy olyan csatárért fizettünk kisebb vagyont, akinek semmilyen eredménye nincsen, aki semmit sem tett le az asztalra. Vagy ott van az ukrán „szupervédő”, akiért nem átallottunk 25 millió eurót kipengetni a Sahtarnak, most pedig 15 millióért visszaadni. Hol van ebben a ráció? Vessük össze Dani Alvessel, akiért 32 milliót adtunk – volt értelme, megfelelő volt az ár-arány együttható az ukrán esetében? Vajon Pep komolyan gondolta azon mondatát, hogy „Csihrinszkij addig itt lesz, ameddig ő itt edzőként dolgozik”? Mindezek jogosan felmerülő kérdések, melyekre választ nem tudunk adni, legalábbis megnyugtatót semmiképpen. Amennyiben tényleg ez a valóság, amiket Faus a közvélemény elé tárt, nevezhetjük Laportát a „megtestesült vezető”-nek? Tényleg ő lenne akkor az ideális elnök? Messze nem. Inkább nevezném „percember”-nek, aki önös érdekektől vezéreltetve két esztendő alatt lerombolta, földbe taposta azt, amit előtte Ferrán Soriano, Marc Ingla és Sandro Rosell közösen felépített. Ők hárman, a gazdasági élet fiatal prominensei egy kiváló „projektet” állítottak a sociók elé, amivel Laporta megnyerte a 2003-as elnökválasztást. A pénzügyi-gazdasági döntések hármójuk kezében összpontosultak, míg Laporta megpróbálta ezt a gazdasági tervet elfogadtatni, „eladni” a szurkolók körében. Ezt az életképes rendszert borította fel Laporta az elmúlt két évben – legalábbis ezek a nyilatkozatok erre engednek következtetni. A sportszakmai sikereket nem sikerült átültetni gazdasági eredményességre, pozitív mutatókra, bevétel-növelésre – ahogyan ezt Faus is megfogalmazta mai sajtótájékoztatóján. Feltehetjük a kérdést: quo vadis? Kinek állt érdekében a sociók – vélhető – megvezetése, félretájékoztatása? Egyáltalán: miből gondolhatták Laportáék, hogy a valós – vagy Faus által annak bemutatott – adatok, a Klub valóságos gazdasági állapota nem kerülnek nyilvánosságra? Miben bízott az elmúlt évek vezetősége? Erre a kérdésre megfelelő választ nem tudnék adni, mert ép emberi ésszel fel nem fogható, meg nem érthető. Magam kellően megalapozottnak találom a nemzetközi auditáló cég által készített helyzetelemzést a Klub anyagi helyzetéről. És ennek fényében mindjárt érthetőbbé válik a Rosell-féle elnökség nehézkes kezdése, ami főleg az igazolások terén érhető tetten. Emellett tökéletesen megérthető a vezetőség múlt heti döntése, amellyel 155 millió eurós kölcsön felvételére kényszerültek. A Laporta-féle elnökség „áldásos” munkálkodásának köszönhető. Egy felmerülő problémára adott egzakt, egyenes arányú válasznak. Végezetül kíváncsian várom, hogy a „megszólított” leköszönt elnökség tagjai a nyilvánosság előtt adjanak számot tevékenységükről. Nagyon szeretnék tisztán látni a kérdésben, amivel nem vagyok egyedül, azt gondolom. Laportának „színt kell vallania”, nem bújkálhat, és nem döngetheti a mellét a továbbiakban elnökségének sportsikereivel. Azok megsüvegelendő eredmények, elismerésre méltóak. Ezek pedig szégyent hoznak rájuk, és rossz érzéssel töltenek el. Megkérdőjeleződik mindaz, amit képviseltek, és ahogyan képviselték. Alapjaiban inoghat meg a beléjük fektetett bizalom, ami senkinek sem jó, de legfőképpen az FC Barcelonára vethet rossz fényt.Ugye, nem akarhatja ezt Senor Laporta?
Kommentár 2. - Köszönjük, Rosell! Javier Faus kijelentését nagyon nehéz megítélni. Független cég által készített kimutatás, mely rendkívül lesújtó végeredményt közöl. Amennyiben ez a helyzet igaz, úgy valóban gondban van az FC Barcelona, ezzel együtt a Sandro Rosell vezette elnökség. Nyilvánvalónak tartom, hogy a teljes igazságot a két különböző vezetőség által közölt kimutatások egyike sem tükrözi. Ettől függetlenül az mindenképp igaz, hogy a klub anyagi helyzete nem nevezhető ideálisnak, és a Laporta-éra utolsó szakasza gazdasági szempontból felelőtlen döntések következtében rossz irányba mozdult. Akkor is ezt vallanám, ha valóban 11 millió eurós profittal zárt volna a Blaugrana, hiszen ettől jóval többet rejtett magában a „hatkupás” szezon.
Azt gondolom, Sandro Rosell vezetésével egy gazdaságilag mindenképp jól működő klubbá válik az FC Barcelona, legalábbis ez volt a legfontosabb elvárásom - a hagyományokat mindvégig tiszteletben tartva, őrizve. Egy ekkora klub esetében az adósság egyrészt képlékeny fogalom, másrészt aligha kell vészharangokat kongatni. Tudatos, szakszerű intézkedések következtében a rendelkezésükre álló hat esztendő alatt még 400 millió eurónál nagyobb adósságot is könnyedén lehet kezelni, egyúttal a nagy részét felszámolni. Mindehhez persze sportszakmai sikerek is fontosak, ebben a kérdésben azonban Rosell és más elnök sem igazán jelenthet garanciát. Amennyiben Laporta és a leköszönő vezetőség valóban félreinformálta a pártoló tagokat, úgy attól függetlenül, hogy elnökségük már történelem, nyilvánosan bocsánatot kell kérniük és legalább részben magyarázatot adniuk. Természetesen kissé belegondolva, valóban több, kívülről is jól látható tényező – mint az említett átigazolások – is arra mutat, hogy az előző esztendőkhöz képest hoztak felelőtlen döntéseket mind gazdasági, mind sportszakmai kérdésekben. Ettől függetlenül ma már Sandro Rosell a klub elnöke, ő bármilyen feltételek mellett vállalta a klub irányítását. Kissé demagógnak hatnak az utóbbi időkben Rosell által szép számmal megjelent, borúlátó nyilatkozatok, melyeket jómagam nem tudom kétkedés nélkül elfogadni. Amennyiben a gazdasági helyzetet illetően nekik van igazuk, akkor azt hiszem mérsékeltebb formában is tudathatták volna a „pártoló” tagokkal. Így az egész világ szeme láttára kisebb katasztrófával felérő bejelentést tettek, ami mindenképpen rombolja a klub hírnevét, imázsát, erre pedig nincs magyarázat. Persze, jobb helyzetet vártak, és most szembesültek a valósággal, de ez akkor sem lehet ok mentegetőzésre. Így csak azt látom, hogy folyamatosan, vissza-visszatérően mutogatnak Laportáékra, miszerint most romhalmaz van, mit csináljanak? Másrészt ezzel előre bebiztosíthatják jelenleg még kissé ingatag pozíciójukat, hiszen sokkal nyugodtabban lehet dolgozni elvárások nélkül, úgy, hogy bármilyen hibát, sikertelen célkitűzést magyarázhatnak a Laporta-éra romboló munkájával. Így ha a rá szavazóknak Fabregast ígérte például, s végül nem sikerül leigazolni, már lesz mentség. Ahogy arra is, hogy miért kell drasztikus gazdasági intézkedéseket hozni, a Camp Nou felújítási tervét lecserélni, új szponzori szerződéseket kötni, más bankok hiteleit igénybe venni. Mindezt nyugodtan megtehetnék a háttérben is, röviden arra utalva: szükséges lépések.
Vagy esetleg korábban már beadta a derekát egy nagy cégnek, s végül egy ilyen manőverrel tudná a lehető leggördülékenyebben életbe léptetni a már korábban „aláírt” mezszponzori szerződést? Esetleg ott lapul a szándékok között olyan megelőző csapás, mely egyrészt még bosszút is magában rejt Laportával szemben, valamint előre megvédi a támadások nagy részétől őt és a vezetőségét, ha a sportszakmai sikerekben elmaradnak a Laporta-érától? Mindezek olyan kérdések, melyekre könnyen meglehet, hogy igen a válasz. A nyilatkozatok alapján teljes mértékben elképzelhető. Ezek azonban az én szememben sokkal inkább a klubra vonatkozóan káros „károgásnak” hatnak – elvégre most már ő az elnök, az ő feladata irányítani a klubot -, mintsem korrekt információközlésnek. Akármi is igaz, nem gondolom, hogy a socióknak minden egyes centtel, aláírt szerződéssel, a lehető legpontosabb gazdasági helyzettel el kell számolnia az adott vezetőségnek. Ezek a kijelentések megerősítik az unszimpátiát az FC Barcelonával szemben, csökkentik a támogatottságot, kedvezőtlen hatással lehetnek a csapat szereplésére, gazdasági szempontból védtelen, süllyedő hajónak ábrázolják a közvélemény és az esetleges befektetők szemében a Blaugranát. Saját magát is nehéz helyzetbe sodorhatja, de egy ilyen kaliberű üzletembertől ezt aligha hiszem. A józan ész ugyan ezt diktálja, viszont biztosak lehetünk benne – és kampánya alatt szívesen hangoztatta is – hogy készül az ilyen helyzetre. Annyi bizonyos, hogy a féktelen költekezéseket, a rendkívül magas fizetéseket, előnytelen szponzori szerződéseket, és kedvezőtlen hitelkoncepciókat fel kell számolni, s ehhez minden adott Rosell személyében. Több cselekedet, kevesebb beszéd! Köszönjük kedves Sandro! Most már talán lehetne a jövőre, a sikerekre, a gazdasági fellendülésre, azaz a Blaugranára fókuszálnia, elvégre Ön vállalta el szeretett klubunk irányítását.
|
vissza a címoldalra
blaugrana.hu címoldalára • Lap tetejére • Oldaltérkép |